Már most hideg van?
2024.07.02. - Indulás
- kevesen vonják kétségbe, hogy a lakásban és a pakolásban Marie Kondō nagymestert szinte én tanítottam a szelektálásra és pakolásra, de most azt kell mondjam, hogy megbotlott a tudásom: bár már korábban írtam, hogy komoly rendezési elvek alapján pakoltam. De tegnap, amikor pakoltam Öcsi kocsiba hát azt kell mondjam, a csomatgtartót teljes mértékben légmentesen sikerült kitöltenem és a hátsó ülésen is nagy sikereket értem el a feltöltésben. Úgy látszik én is örököltem a túlpakolás géneket. És mivel az első szállásunk a hegy tetején volt, ahova nem lehet kocsival felmenni nagyon jó kardió volt feltolni a táskákat. De az első nap tapasztalata, hogy a csomagolási rendszer működik!
Tényleg ha az ember kalandra szerződik a sorral és a Jóistennel kalandot kap: tegnap a szokásos tervezethez képest 1 órával későbbi indulást követően -miután Katit felvettük- megállapíottuk, hogy éhesek vagyunk. Vagyis az undulási ponttol 3 kilóméterre még Budapest határán belül leültünk reggelizni. (Amúgy mindenkinek ajánlom a Bonzsurt: https://www.facebook.com/bonzsurinfo/ kedves hely a kiszolgálás mégkedvesebb). Na hát egy jó óra reggelizés után vettük észre, hogy igaziból van egy célállomás, ami még messzebb van, mint szokott. Azért sikerült elindulni a tervezetthez képest még egy órával később. Utána további 1 óra az M0-n (vagyis az út több mint 1/4-e Budapest körbeutazása volt). Aztán persze az M0-n annyira belelendültünk, hogy nem is hajtottunk le Komáromnál, azért még további kis településeket is megvizsgáltunk. De csak eljutottunk Lednicére, ami szép. Kimondottan szép. És utána már egy ugrással a száláson is voltunk Ami egy nagyon cuki domb tetején van.
Hát hogy is mondjam az útnak ez a része a passzív pihenséről is szólt és Kati születésnapjáról: a szállásunkról pont ráláttunk az egyik legéaszakibb magyar végvárra. Ez a nézés lekötötte nagyrészt az időnket és az energiánkat. Meg olyan szép volt a nézés meg a pihenés, hogy egyszerűen nem volt indok abbahagyni. Itt egy kép a várról is ( azt mondják, hogy éjjelente egy fehér asszony szelleme mászik a lednici vár falán. De mi túl hamar lefeküdtünk aludni, így nem találkoztunk vele).
Meg rá is kellett pihenni mivel már indultunk is tovább Berlinbe, 713 km és még további két ország várt ránk...