Most már értem, hogy Forst Gump mire gondolt a sokféle esőfajtánál

Na akkor kicsit beszélnünk kell Dánia időjárásáról és öltözködéséről. Szerencsére annyit esett az eső, hogy komolyabb kutatást tudtam végezni ebben a témában (mint Forest Gump Vietnámban, csak az én körülményeim sokkal kegyesebbek). A lényeg, hogy itt az eső sokkal kisebb szemű és szúrósabb. Valahogy alatomosabb... És amit látok, hogy a dánok egyfajta speciális lepergető réteggel rendelkeznek (vagy már teljesen apátiában vannak). Akkor hogy is van ez: nagyban hasonlítanak a hollandokra főleg ami a férifak öltözködését illeti. A nőknél megfigyelhető volt egy különbség: felül továbbra is valami menő HH vagy Nordface vagy nem is tudom milyen márkát hortak esővédelemre, de minden estetben alul szoknya és papucs. Leginkább birkenstock fazonú, de volt flip-flop is. Továbbá a gyerekek is szoknyát viseltek, trapéznacival nem találkoztam. Félelmetes látvány volt. 

Hát amit az országról tudok: az utakon a táblák pirossal vannak írva, azért egy körforgalom olyan mint egy szép virág. Egy nagyon szép várost látogattam meg, meg egy kastélyt, ami még magántulajdonban van (sajnos az örököst sehol nem találtam....). Itt elég jól sikerült a reformáció, azért ez az ország nem freskófestőké, inkább ki tud 1m2-t hamarabb fehérre bevakolni. A vár és a környéket tényleg gyönyörű volt. Olyan érzésem volt, hogy pont megtudták ítélni, hogy mekkora az a kastélyméret, amit még fent tudnak tartani. Nincsen az a nagyzás, mint náluk keletebre. Egy nagyon szép kompakt kastély, ami élhető és volt elég is és fent tudták tartani. Mondjuk amennyi a belépődíj volt abból hamarosan egy újat is tudnak építeni. 

Ja és itt még mindenki beszélt németül. Azért egészen összeszedtem a nyelvtudásomat, amit természetesen az angol tudásom az elvárthoz képest jobban megérez...

Ami nagy izgalommal töltött el, hogy bár egy ici pici félszigeten voltam (Norvégiához képest, de még Magyarországhoz képest is kicsi), mégsem láttam addig semmilyen vizet, amíg nem értem el a sziget végére, ahol a kompos kaland következett. Huuu hát az nekem nagyon izgalmas volt: hirtelen meglátni az út végét és felkészülni egy ilyen kompozásra. Tudom, hogy egyesek ebben már profik, de azért bennem ott voltak a kérdések: ok, akkor hogy lesz ez a kocsival. Mindent fel kell vinnem, vagy lemehetek? tengeri beteg leszek-e (bevettem időben elegendő dedalont és úgy tűnik nem lettem). És hát milyen lesz. ÉÉÉSS nagyon király volt: szép a víz, a hegyek, meg minden. És itt tényleg az egyetlen feladatom az volt, hogy nézzem a tájat. És a hajót hatalmasnak éreztem. De amikor befarolt a mi kis ladikunk az óriás ócenjáró mellé, azért éreztem, hogy itt még azért vannak szintek. nagy szintek. De most nekem ez így tökéletes volt. 

Aki nem élvezte, az az Öcsikocsi: 11 sípolt be a riasztó: ahányszor egy hullám megdobta a bőrőndömet és hozzáért a falhoz jelzett. Szerencsére csak a telefonomra néma riasztást (amin nem volt net...), de amikor megláttam, azért jól elkezdtem szorongani, hogy van-e még kocsim és hánynak ment neki.... Na mindig van valami. 

Láthatólag itt megint kicsit hűvösebb volt, de még pont kibírható. Ágyat nem béreltem, azt kell mondjam, hogy ez már nem az én koromnak való ez a lazaság (inkább kevesebb eszem és van egy ici-pici kabinom). Mondjuk a szuperrutinosak azok egyszerűen kinyitották a hálózsákjukat (ami persze szuperprofi) és leágták magukat valahova aludni. Hát most már ezt is tudom a jövőre nézve. Meg hátha majd nektek is segítséget ad egy esetleges döntésnél.  

Nagy ivászatok lehetnek ezen a hajón (mondjuk ilyen áron én aranyat sem vennék, nemhogy bort), mert minden soförnek szondáznia kellett leszálláskor. Az én 0,0-n a határőr igen csak meglepődött.